Terjeszkedés |
 |
1930 - 1952
1930-ban a UPS megkezdte a New York városban, illetve Newarkban, New Jersey államban található több nagy áruház részére teljesített kézbesítések összevonását, így elérte az Egyesült Államok keleti partját is. Ugyanakkor azonban az 1940-es és 1950-es évek irányzatai arra kényszerítették, hogy újradefiniálja önmagát. A második világháború ideje alatt felmerülő üzemanyag- és gumihiány miatt a kiskereskedelmet folytató üzletek leépítették kézbesítési szolgáltatásaikat, és a megvásárolt csomagok személyes hazaszállítására ösztönözték vevőiket. A UPS még ezzel együtt is tovább növekedett.
Az irányzat a háborút követő éveket is jellemezte, mivel a népesség nagy része kiköltözött a kertvárosokba, gépkocsikat vásárolt, mindennapi beszerzéseit pedig a nagy parkolókkal rendelkező hatalmas új bevásárlóközpontokban oldotta meg. Bár a UPS az 1930-as és 1940-es években is bővítette a kiskereskedelemmel foglalkozó üzletek részére biztosított szolgáltatásainak körét, az 1950-es évek elejére világossá vált, hogy az ilyen jellegű szerződéses szolgáltatások piaca korlátozott. Ezért, bár a vállalkozás alapvető jellege nem változott, a UPS vezetői elkezdtek új lehetőségek után kutatni.
Úgy döntöttek, a UPS szolgáltatásait az "általános szállítószolgáltatásra" való jogok megvétele révén bővítik ki, azaz jogot szereznek bármely ügyfél csomagjainak szállítására, legyen az magánember vagy cég. Ezzel a döntéssel a UPS közvetlen versenybe került az Egyesült Államok postaszolgálatával, ami ellentmondott az Interstate Commerce Commission (Államközi Kereskedelmi Bizottság, ICC) rendelkezéseinek. 1952-ben a UPS úgy döntött, hogy azokban a városokban, amelyekben ezt a városi kereskedelmi bizottságok, illetve az ICC engedélye nélkül is megteheti, elérhetővé teszi általános szállítószolgálatát. 1953-ban Chicago lett az első olyan, Kalifornián kívüli város, amelyben a UPS általános szállítószolgálata megkezdte működését.
Ugyanakkor a UPS jogi eszközök igénybevételével igyekezett Kalifornián belüli működési engedélyeit is kibővíteni. Ez a szándék számtalan példa nélkül álló (szabályzó bizottságok előtt és bíróságokon lefolyó) jogi csata kirobbanását okozta. Az eljárások során a UPS azokat a tanúsítványokat kívánta elnyerni, melyeknek birtokában kellően nagy területeken működve képessé vált az egyedi szolgáltatásai iránti egyre nagyobb közönségigénynek eleget tenni. Az elkövetkezendő 30 év során a UPS több, mint 100 kérelemben kért további működési engedélyeket.
|
 |
Légi szolgáltatás |
|
1953 - 1974
Míg a UPS egyik része a közutakhoz való jobb hozzáférésért küzdött, egy másik része a légiforgalmi tevékenységet igyekezett talpra állítani. 1929-ben a UPS a csomagkézbesítő cégek közül elsőként biztosított légi szállítást magántulajdonban lévő légitársaságok segítségével. A (részben a nagy gazdasági világválság által okozott) kapacitáshiány miatt azonban a szolgáltatás még ugyanazon évben megszűnt.
1953-ban a UPS újraindította légi tevékenységét, ennek keretében két napon belüli kézbesítést kínált az Egyesült Államok keleti, illetve nyugati partján található nagyobb városokba. A UPS csomagjai ismét ott voltak a rendszeres légi járatok gépeinek rakterében. A UPS Blue Label Air néven futó szolgáltatás addig fejlődött, míg 1978-ban már valamennyi államban rendelkezésre állt, ideértve Alaszkát és Hawaii-t is.
|
|
Az aranykapcsolat |
|
1975 - 1980
Szolgáltatásai körének bővítése mellett a UPS új területeken is megjelent. A gyors, kényelmes kézbesítési szolgáltatás ma már parttól-partig, az egész világon igénybe vehető. Az 1950-es években azonban a UPS részére még az ország számos részén tiltották a működést. A legtöbb esetben a feladók csomagjait több szállító adta át egymásnak, míg azok végül elérték rendeltetési helyüket. Szövetségi engedély volt szükséges valamennyi államhatár átlépéséhez, míg az államhatárokon belüli csomagszállítás az egyes államok engedélyéhez volt kötve.
Az 1950-1970 között eltelt három évtized során a UPS szervezetten küzdött az összefüggő földrajzi területen belül található 48 állam közötti szabad szállítás jogáért. 1975-ben az Interstate Commerce Commission (Államközi Kereskedelmi Bizottság) végül engedélyt adott a UPS-nek a Montana, illetve Utah államokba, illetve az onnan induló államközi szolgáltatások működtetésére, valamint részleges szolgáltatási területeinek az Arizona, Idaho és Nevada államokon belüli kiterjesztésére. Emellett a UPS engedélyt kapott az ebben az öt államban működő szolgálatainak az Egyesült Államok csendes-óceáni partján, illetve valamennyi keleti államban működő szolgálataival való összekapcsolására. Következésképpen a UPS vált az első olyan csomagkézbesítő vállalattá, amely az összefüggő földrajzi területen belül található 48 állam mindegyikébe szállít. A szolgáltatási területeknek ez a történelmi összeállása a UPS-en belül "aranykapcsolatként" ismert.
|
|
|
|
Előzmények megtekintése
